két nap alatt hatszáz különböző felszólítást kaptam mindenféle fórumon, hogy írjam alá a demos alapítvány és a progresszív intézet petícióját, mely Desewffy Tiborból szakadt fel a hétvégi elmebeteg ámokfutók kapcsán.

a petíció egy olyan mondattal kezdődik, amit érzésem szerint 2006 óta legalább harmadszir olvasok: "A Magyar Köztársaság a július 5-i melegfelvonulás elleni ocsmány támadással morális választóvonalhoz ért. Ha ez megtörténhet, bármi megtörténhet."

a morális választóvonalak száma megszámlálhatatlanul soknak tűnik ebben az országban, ahányszor egy csoport - legyenek azok zsidók a hollánernőben, cigányok bármelyik faluban, vagy melegek az andrássí úton - közvetlenül fenyegetve érzik magukat, mindannyiszor morális választóvonalhoz érkezünk. és mindannyiszor tovább is haladunk rajta, kisebb politikai felbolydulás, elhatárolódások és egyeztetések, a rendőrség és a bíróság munkájának elemezgetése és különböző petíciók aláírogatását követően, mert ezek szintén kötelező elemei a misének.

ma reggel Bethlen János azt kérdezi Desewffy úrtól, hogy biztos-e benne, hogy a petíció a megfelelő megoldás a helyzetre, valóban ez e a teendő. szegény szociológus pedig, láthatóan érzelmek által vezéreltetve, zsigerből, azt mondja, hogy hát tehetetlennek érzi magát, próbálkozik. és ez a tehetetlenség látszik több politikuson és megszólalón, féltik az általuk féltendőnek ítélt csoportot, és persze valamilyen azanosulás okán saját magukat.

én ebben viszont sajnos csak a szerencsétlenkedést látom, elképzelem, milyen  mélyen megrendítő hatással van Budaházy Györgyre vagy Torockai Lászlóra és a teljes hunnia seregére ez a petíció.

amiről viszont sajnálatos módon nem beszél Desewffy, az a dolog társadalmi vetülete, hiába kérdezi Bethlen (bután vagy provokatívan), hogy nem teljesen egyértlmű-e a teendő, hiszen itt "köztörvényes bűncselekményekről" beszélünk. nem értem, miért beszélünk köztörvényes bűncselekményekről, nem értem, miért gondolja Orbán Viktor a történtekről, hogy rendőrségi ügy, és miért nem kéri ki magának Desewffy ezt a megfogalmazást, ez itt régen nem a köztörvények bűncselekményekről szól. n

nem szól arról, hogy szabad-e utcakövekkel dobálni az utcán a másik embert, mint ahogy nem szól arraól sem, hogy most vajon a zsidókat utálják-e vagy a mnelegeket. én nem voltam ott, nem is akartam és nem is tudtam, de még csak ott sem kell lenni ahhoz, hogy az ember lássa: ez a dolog egy olyan társadalmi folyamatról szól, ami ha épp nem a zsidókra/cigányokra/melegekre irányul, akkor majd irányul a nőkre, a fogyatékosokra, vagy bármely más, a csordából leszakadó elemre.

és ennek megoldására egészen biztosan nem jó a petíció, sőt tovűbbmegyek. amíg a petíció megfogalmazói a politikai eliten kívül a "jóérzésű írástudóknak" címzi a felszólítást, tőleük várnak elhatárolódást és az erőszak elítélését, addig ne csodálkozzanak, hogy léteznek a magunfajták és a magukfajták. az a gondolkodás, amely velünk egyetértőket műveltnek és tanultnak, sőt gondolkodónak, míg az erőszakoskodókat (és azok támogatóit, vagy az azokkal egyetértőket) ostoba, tanulatlan állatoknak festi le, egyenesen vezet az ugyanezen "írástudók" által felháborítónak tartott "magunkfajták és magukfajták" megkülönböztetéshez.

máshol kéne keresni a megoldást.