olvasom, hogy egyes gimnáziumokban tankönyvet vezetnének be, hogy az osztályfőnök annak segítségével "a nemi együttlétről és annak veszélyeiről beszéljen a középiskolásoknak" (FüHi, Index).

és aztán csodálkozunk, hogy "fogy a magyar"...

nekem szerencsére nem beszélt az osztályfőnököm a nemi életről semmilyen vonatkozásban, de ha már ott tartunk, hogy a szülők nem beszélnek kamaszodó gyermekeikkel a témáról, és úgy növünk fel, hogy a tévében, filmekben nyálas illetve bizarr illetve erőszakos közösülések tömkelegét látjuk, mielőtt oda jutnánk, hogy kézenfogva sétáljunk valakivel, akkor legalább az Országos Egészségfejlesztési Intézet megpróbálhatna a leleki egészségünkre is odafigyelni.

merthogy, kérem szépen, a nemi életnek nem csak veszélyei, kockázatai, netalán ártalmai és hasonlók vannak, hanem SZÉPSÉGEI is. a "nemi élet", amit szerintem nyugodtan lehet tankönyvben és rövidhírben is szeretkezésnek nevezni, szóval a szeretkezés nem úgy kéne, hogy a tizenévesek fejében megjelenjen, mint valami veszélyes, tabusított, épp ezért vagány dolog, mint a piercing vagy a dohányzás, amit minél előbb próbál ki az ember, annál menőbb lesz a társaságban.

arra találjon már ki egy nagyokos végre egy tankönyvet, hogy a szülők és/vagy tanárok normálisan, pirulás és túlaggódás nélkül elmondhassák a gyerekeknek, mi a jó a szeretkezésben, hogyan teszi teljessé a mindennapjainkat és hogy éppen ezért miért kell fokozottan odafigyelni arra, hogyan csináljuk.

és tulajdonképpen ugyanezt nem ártana néha a mindennapok rohanásában a szeretkezés lényegéről már régen megfeledkezett felnőttekben is tudatosítani.